(
Añ (V)),
ortustu (
-th- L, BN, S;
Lar DVC 276,
H,
Foix),
ortostu (
V-gip),
ortoxtu (
B),
ortuztu,
ordostu (
V-ger),
urtustu (
L, BN; Ht VocGr 347,
Lar,
H (-th-)),
urtuxi (
Sal, R-uzt),
urtutsi (
Lecl),
urtunstu,
erthustu (
S).
Ref.:
A (ordostu, ortox, orthustu, urtustu, urtuxi); Lrq (orthüstu, erthüstü); Iz ArOñ , Etxba Eib y Elexp Berg (ortostu).
Descalzar(se).
"Ortoxtu adi (B), descálzate"
A (s.v. ortox).
"Déchausser [...], orthüstia"
Foix.
"Jaunak aindu zetsan ortostu zeiñ, zapaltzen eban lurra santua zalako"
Etxba Eib.
"Ortostutzia nai izaten ganduan eurixa zan guztian"
Ib.
"Ortostu ein giñan errekia pasatzeko"
Elexp Berg.
Ortoztu zaitez, Moises, esan eutsan Jaungoikuak; bada zu zagozan lekuba luur santuba da.
(Ex 3, 5).
fB Ic III 252 (Urt erauntz tzatzik hire zapatak, Dv khen zatzu oinetakoak, Ol erantzi oskiok, BiblE erantzi oinetakoak).
Urthunstürik ahinago izateko, joiten dü pelota tifli tafla, ala esküñaz ala exkerraz.
GH 1936, 312.
Hura hotz zela entzünik, etzütükian nahi Bernadetak zankhuak busti [...]. Egin gük bezala, urthunts hadi eta igaran.
GH 1958, 12.
San Bizente eliz nagusian ortoztu da.
Onaind STeresa 76.
azpiadiera-1.1
(Part. en función de adj.).
Jesus maitetubari ainbeste esposo ta esposa ortuztu konbentu barrijetan sartuta, eskintzeko.
fB Ic II 295.
Bere oiñ zuri ortoztuak.
EEs 1930, 182.