1.
(Dv, H).
Crujido.
Hortzen artean errexkiago hausten da [ogi hau] eta kraska gutirekin.
Dv Lab 45.
Bainan adituz Eliza estalgiaren kraska, iguzkiaren berotasunak bortxatuz egiten zirenak.
Prop 1899, 231.
Sagu eta marmaluek zaukuten tauletarik ihardesten, kraska xehe batzuz.
Larz GH
1959, 91.
Noizbeit, hara... urhats batzuen kraskak.
Iratz Othoizlari
1961, 343.
2.
(B ap. A
; Dv).
Ruptura.
"Rompimiento, resquebrajadura"
A.
3.
Golpe.
Buruan eta lephoko zainetan zonbait kraska harturik ere.
Ducq 112.
KRASKA-KRASKA,
KRAXKA-KRAXKA.
Onomat. de roer.
Kraxka-kraxka ari zan / ale bat artuta.
Zendoia 105.
KRASKAN.
"Kraskan hautsi da zuhaitz adarra, la branche d'arbre s'est brisée avec bruit" H.
KRISKA-KRASKA,
KRISKI-KRASKA.
v. kriska-kraska, kriski-kraska.