(
V, G ap. A
; H).
"Acoquinado, encogido, entumecido"
A.
Kapote bagarik gaur otzak nauka kikill.
AB AmaE 219.
Afrikan zear mauru kikillak doaz karraka.
Ib. 445.
Poza urrun bizi zait, / naigabeak urbil / biotza orzaz dagokit / zimurtsu ta kikil.
A CPV 470.
Aizkorri zaarrak / [...] kikil biotza / eta laiñoa txapeltzat.
A Txirrist 32.
Bere aurtzaroan izakera kikil eta bildurkoia agertu eban.
GMant LEItz
70s.
Demoni kikila! Bildur aiz? Geldi adi gauza ez baiaiz!
TP Kattalin 182.
Alatsu dagoz atso kikillak / eleizako zokondoan / beste lagun bagakoan.
Atutxa Mugarra (ap. DRA
).
Moabeko azkarrak dardar ta Kanaango lagun guziak kikil.
Ol Ex 15, 15 (Dv laztua, Ker kikildu, BiblE asaldaturik).
(Uso adv., con reduplicación intens.).
Tímidamente, apocadamente.
Alako giza-tankeraz ta trumoi antzeko itzaz izututa kikil kikil erantzun dio.
EG 1953, 60.
(ap. DRA)
KIKIL EGIN.
"Frissoner, trembloter du froid" H (s.v. kikiltzea).
KIKILIK
(Estar, etc.) entumecido, encogido.
[Neguko txori bat legez] otzak kikillik, txio bat bere / egin baga.
AB AmaE 126.