1.
(
BN-arb ap. Gte Erd 181
; SP (g-),
Lar,
Hb),
jende-alde,
jende-aldi.
Grupo de gente; multitud.
"Troupe de monde"
SP.
"Gentes, multitud de gentes"
Lar.
v. JENDE-TALDE.
Bil zedin jendalde bat.
Lç Act 2, 6 (He jendetze, TB, Dv oste, Ker gizatalde, IBk jendetza
).
Eta iarreiki zekión jendalde handia.
Lç Mt 12, 15 (He haiñitz presuna, TB yendetze handi, Ol lagun asko
).
Zuen ate-ondoan deadarka dagon yendalde bekatariari.
Or Mi 145 (
Eus 235 jende-aldi
).
Yende-aldea igarotzen zala entzun zuenean.
Ir YKBiz 365.
Jendalde aundia bialdu zuen Azpeitik, Azkoitik eta inguruetako erriak.
TAg Uzt 226.
Sekulako jende aldea.
Ardoy SFran 239.
Mugitzen zela daukat jende aldeño bat, Urdoze eta Haitzalderainokotik.
Larre ArtzainE 73.
En DFrec hay 3 ejs. de jendalde.
Tropa.
Jende-alde baten aintzindaria.
Jnn SBi 88.
2.
Pueblo.
v. jendaki.
Zoazte, argi zatzue jendaldeak.
Zerb IxtS 92.
Holako jendetasuna erakusten zuen jendalde batetarat joaitea.
Ardoy SFran 204.