(Lar→H, Añ (AN); -th- SP (sin trad.)→Dv, A, H),
otoitztegi (-th- Urt II 389).
Oratorio, lugar de oración.
"Asceteria"
Urt.
"Oratorio, para hacer oración"
Lar, Añ.
Elizen ta beste otoitztegi politen estalpe onak.
Mb IArg I 310.
Sartu zen bera bere otoitztegian zilizioz ta autsez betea.
Ib. 369.
Deskantsuki ner-othoiztegian gogartean nintegokelarik.
"Oratoire"
.
Birjin
96.
Medinako karmeldar ortozen komentua, otoiztegi.
Onaind STeresa 73.
Estimatzekoa dauka den bezala [elizatto] horrek duen otoiztegi xerbitxua.
Larre ArtzainE 216.