I.
(Sust.).
1.
(Dv, H).
Lucha, pelea.
Hori erraiten da bihotzgabeaz, eta, eskukara behar denean, ihes ari denaz.
"Lors qu'il faut se battre"
.
O Pr 515.
Berant debila nehor konseillu bilha, eskukara iinez gero etsaiekila.
Ib. 89.
Ger' oharturik, gazt-ara / Hizkatzetik eskukara / Iin zaitezkiela, ioan zedin, / Gordailuti hek beitara.
O Po (ed. Michel) 243.
2.
(Añ, H).
Tocamiento.
"Tocamiento de manos"
Añ.
En Larramendi aparece s.v. arrancar y marca
, como ej. del suf. -ka, aunque sin dar el significado.
Nere eskuka, ezpainka eta ibiller loi-zikinekin.
Mb IArg I 143.
Zure eskuka libre ta pauso gaistoak.
Cb Eg II 191.
Eskuka zikinak bere burubaz edo besteren bategaz eukitia.
CrIc 154.
Egin zuen zalduntxo gazte arekin eskuka edo tokamentu itsusi bat.
Mg CC 133.
Berba lotsagarrijetati iragoten dira eskuka ezañetara.
Mg CO 241.
Euki dozunez eskuka loi edo tokamenturik.
Añ
EL1
134.
Oraiñ eskuka edo keñada batean, gero musu edo laztanetan.
AA III 607.
Eskuka loijak egitia.
fB Olg 99 (eskuka loiyak tbn. en CatLlo 45).
Egiten ditubala pekatubak berbaz, eskukaz, nai beste edozeiñ modutan.
JJMg BasEsc 80.
I
I (Adv.).
1.
"
Eskutaskartzea (O), examiner avec les mains, eskuka, eskutaka haritzea
"
SP.
2.
"
Eskuka haritzea, faire à la main"
SP.
3.
A bofetadas.
Eskuka juduak eta okabilka lertzear diote Jesus maitagarriari bere aurpegia.
Mb OtGai II 309.
4.
Badua eskuka yuaten lekura.
"Marcha al sitio que tiendo la mano."
Laux BBa 134.