1.
(
AN-gip ap. A
; Lar,
Añ,
H),
kolonkatu (
Urt II 491).
Vacilar, tambalearse, oscilar; hacer oscilar.
"Titubear"
Lar, Añ.
"(AN-5vill), mover (la cabeza)"
A.
"(V?, G, AN, Añ ms.), titubear"
Ib.
En AxN se explica kordokatzen (354) por kolokatzen.
Burua alde batetik bestera kolokatzen zuala, esan zion.
Lh Yol 25.
Bizia jagon baitigu oiña kolokatzen utzi gabe.
(Ps 65, 9).
Or MB 267 (Dv y Ol k(h)ordokatu, Ker laban egin, BiblE erori).
Oiñak ez kolokatzen.
Or QA 149.
Vacilar, dudar.
"
Bere gogoan kolokaturik utzi det
"
H.
2.
(H, que cita a AA).
Inclinarse.
Gaitzeronz kolokatzen.
AA I 605.
Gazte ergelak gaitzera kolokatzen asitzen diranetik zentza ditezen artean.
AA III 483.
3.
"(V?, AN), coyuntar, dislocar"
A.
4.
kolonkatu.
"(L, Eskual), bercer" Lh.