1.
(H (V)),
bihotztu (VocS).
Animar(se), dar (tomar) valor.
"Encourager, prendre cœur"
H.
Bihotzten naute horrelako bihotz beratasunezko hitz eztiek.
"Excitant me"
.
SP Imit IV 1, 1 (Mst koraiatzen, Ip phizten, Ol pizkortzen, Leon sustatzen).
Fedeak argiturik eta sainduen exenpluz bihotzturik.
"Confortatus"
.
Ib. 11,3.
Hargatik bihotztu zela eta lagunei ere piztu zerauela bihotza.
SP Phil 478.
Bihotz zaite, Philotea.
Ib. 432 (He Phil 436 kuraje, ene maitea, duzun gogoa on).
Damuz ezin dot iñon billatu atsedenik, / Biotz oneri eukan biotza ill jakolako, / Aitaren biotz onek nor eukan biozturik.
AB AmaE 135.
Ago txikiko ate orri biak / dira ezpan gorri koralak, / zaldun gazteak bioztuteko / badira eurenez argalak.
Azc PB 122 (Interpr? Ur PoBasc 166 zaldun gazte matrallentzako / Suge eztena lez mortalak).
Orrenbestez biyozturik [...] ekin zion erasoari.
J.M. Tolosa EEs
1913, 209.
2.
(H, A (que citan el ej. de Mg)).
"Éprouver au cœur une impression de surprise, peur, étonement"
H.
"Estremecerse, apenarse"
A.
Nork erakurri lezakez bioztu gabe lengo denporetan elizak ematen zituan kastigu ta penitenziak bekatu ezagutu ta agertuak gatik?
Mg CC 153.
Bioztua, geure Amaren irudi baten aurrean auzpeztu nintzan, negar-malkoz beterik.
Onaind STeresa 28.
3.
"Ansiar"
A (que cita el ej. de Mg PAb).
Neke ta lor andi oneek igarota, dator garija elduteko aldi ain biotztuba.
Mg PAb 150.