(Bera, BeraLzM).
Latín.
(Neol. creado por AG en 1897, de lat- (Latium) y era 'lengua').
Sg. NeolAG, Arana Goiri lo emplea poco y exclusivamente en Lenengo Egutegi Bizkattarra. v. 1 latin.
Berreun euskeraz, gañerakoak lateraz.
ArgiDL 170.
Lateraz erantzun eutsan.
Eguzk LEItz
21.
Ara latera, Zizeron jakintsuaren ele eztitsua.
EEs 1927, 222.
Lateraz erabiltzen zan X izkiak [...].
ZA RIEV
1928, 589.
Beste izkuntz askok bezela laterara ala gerkerara jo bage.
Etxde AlosT 12.
Galera den dena ezabatu bait zuten laterak eta frankerak.
Mde Pr 282.
Bergiliren idazlanak osorik lateratik euskerara eman dituzte.
(In Ibiñ
Virgil
1
).
Alemanez ere [...] milaka hitz hartu dituzte lateratik eta gerkeratik.
PMuj ( in
MEIG
I 93
).
v. tbn.
Euzkadi 1906, 253 (ap. NeolAG). En DFrec hay 3 ejs.
LATERAZKO.
Latino, de lengua latina.
Geure agurra da latin edo laterazko ave-lakoxia.
AG 1532.
Inpernu edo infernu itza laterazko infernus itzetik dator.
Inza Azalp 72.
Orduko gerkerazko ta latin edo laterazko eskribitzaleen aldean.
Ib. 90.
[Irizarren] ustez, laterazko zenbaki-itz geienak euskerazkoetatik sortu dira.
ZA RIEV
1928, 590.
Edonok daki [dontzella] beko-laterazko domicella-tik datorrela.
AG 1408 ('del bajo latín').