Euskaltzaindia. OEH. Orotariko Euskal Hiztegia
goiburua
etimologikoa
Etim. Del lat. acceia (REW 66); cf. la var. akai, labortana antigua según Azkue.
sense-1
1.
(SP, Arch VocGr, Gèze, Dv (S), H),
azai (S),
asai (S),
azeia (S)
Ref.:
A (azai, asai);
Lrq (azeia)
.
Becada.
"Bécasse"
Gèze, Dv, H y Lrq.
"Sorda, becada"
A.
v. oilagor.
Ürzo, azai edo epher / ez niz hanbat fida haier.
Balad 131.
Azaien usnan joanik zen ihizera.
Herr 8-12-1918 (ap. DRA
).
Guziek badakite nolakoa den azaia eta haurrek berek mokotik bederen azgutzen dute.
Dass-Eliss GH
1925, 95.
Azaia bat zen, moskua lürrian onduala artino sarthürik.
GAlm 1951, 43.
sense-2
2.
azai
(S),
azeia
(S). Ref.: A (azai); Lrq (azeia). "(Sc), moquita, moco claro que destila de la nariz" A. "Roupie du nez" Lrq. v. dindirri.
Nuiztarik nuizta südür phünttatik ohiltzen zin, eskü gibelaz... azaia.
GAlm 1931, 41.